Amit itt találsz az egy fiktív napló, amely teljes egészében azon igyekszik, hogy felforgassa a gyomrod. Minden esemény és személy a képzelet szülötte, bármiféle egyezés a valósággal kizárólag a véletlennek köszönhető. És ehhez a szüleményhez minden jogot fenntartok.
Thomas T. Owen
2013. november 6. 23:00
Előre láttam mi lesz, ha hazaérek. A szokásos cirkusz. Nem hibáztatom a párom. Megértem az aggodalmát, hiszen a kétszázhúsz eurós családi segély egy hónapra tényleg nagyon kevés, viszont azt már kevésbé tudom felfogni,…
Ez hogy lehetséges? Ilyen nincs. Nem, ez nem lehet ő. Képtelenség. morfondírozott Andor úr az olvasottakon. Hogyan? Miért? tette fel magában a kérdést, majd ráébredt, hogy csak úgy kaphat válaszokat, ha folytatja a napló olvasását. Így hát…
Hogy miért kezdek el naplót írni? Mert gondjaim vannak. Sőt! Kurva sok a gondom. Ez az A5-ös füzet pedig sokkal olcsóbb, mint egy óra valamilyen szedett-vedett pszichológusnőnél, aki csendben végighallgat, majd sablonos tanácsokkal lát el,…
A hadnagy fel-alá járkált az irodájában. A szavak billogként égették be magukat az elméjébe. Hogy táncolnia kellett a zenére. Pff! A rohadék! Vajon kiről írhatta? Egyáltalán kiről írt még? Az összes áldozata szerepel benne?…
Andor Géza hadnagy a rendőri rohamkocsiban ülve nem volt megelégedve magával, annak ellenére, hogy az aznapi felfedezése rengeteg munkaórájába került. Persze előre látta mi lesz a mai akció eredménye. Valószínűleg főhadnaggyá, vagy még nagyobb rendfokozatba emelik. De az…