Hogy miért kezdek el naplót írni? Mert gondjaim vannak. Sőt! Kurva sok a gondom. Ez az A5-ös füzet pedig sokkal olcsóbb, mint egy óra valamilyen szedett-vedett pszichológusnőnél, aki csendben végighallgat, majd sablonos tanácsokkal lát el, hogy hogyan lehetne jobb az életem. Nekem erre nincs szükségem, sőt pénzem sincs rá. Az ilyen a gazdagok kiváltsága és én nem tartozom közéjük. És hogy miért nem osztom meg akkor a gondjaimat a barátaimmal? Sajnálatos módon csak néhány ismerőssel rendelkezem, akiket nehezen lehetne barátoknak hívni. Azokban pedig nem bízom. Szóval maradok a naplóírásnál. Megoldást nem ad, de én megnyugszom tőle, és ami a legjobb, nem pofázik vissza. Szóval bele is kezdenék.
2013. November 6. 11:30
A Suntrans nevezetű Vágkeddóvár mellett székelő szállítmányozási vállalat recepciós nője megkért, hogy várjak, mikor szóltam neki, hogy kilenc óra harminc percre beszéltem meg az állásinterjút. Szóval helyet foglaltam az egyik műbőrfotelben, amely a cég látogatóinak és a hozzám hasonló munkanélkülieknek szolgál meglepően kényelmes ülőhelyül. Mindig legalább negyed órával a megbeszélt időpont előtt érkezek az interjúkra. Azt olvastam, hogy ezzel azt sugallom a munkaadóknak, hogy a rugalmasság az egyik előnyöm. Ki tudja? Lehet benne valami, habár eddig nem vált be, de veszteni sem vesztette vele semmit. Több ilyen tanácsot is megfogadok. Például nem cigizek egy órával a munkamegbeszélés előtt. Sőt! Beszereztem magamnak egy feromonokkal felturbózott parfümöt, hátha ez az állítólagos vágykeltő anyag beválik a női munkaadóknál és eltereli figyelmüket az alacsony, tömzsi, nem éppen nőbűvölő alkatomról.
A humán erőforrás menedzser pontos volt, mint az atomóra. Korban negyven és ötven között, viszont ennek ellenére meglepően formás fenékkel rendelkezik. Irena Bartoliová néven mutatkozott be szlovákul és beinvitált a cég tárgyalóhelységébe. Miközben egy emeletnyit lépcsőztünk igyekeztem mögötte maradni, nehogy lemaradjak a feneke által nyújtott esztétikai élményről, ami sajnos egy percnél tovább nem tartott.
A narancssárga festett falú terem helységben nem volt más, csak egy ovális asztal, melyet székek kerítettek körbe. Egymással szemben foglaltunk helyet, és megkezdődött az interjú.
– Szóval – kezdte a nő saját anyanyelvén – Mondjon valamit magáról! - mondta, én pedig belekezdtem a már számtalanszor elismételt monológba, melyet már úgy fújtam, mint egy kisdiák, akitől századszor kérdezik ki ugyanazt a verset, azzal a kis különbséggel, hogy az én kis „versikémnek” három nyelv változata volt. Most a szlovák verzió volt a soros.
Elmeséltem, hogy a Vágkeddóvári Magyar Tannyelvű Nyolcéves Gimnáziumban tettem le az érettségit, majd a Pozsonyi Magyar Egyetem Pedagógiai Karán Magyar nyelv és irodalom, és angol nyelv és irodalom szakon szereztem bakalári titulust. Ez után (arra az esetre, ha nem sikerülne a felvételi a magiszteri képzésre), egy United Logistics nevű szállítmányozási vállalatnál. Ezt otthagytam, mivel a felvételim sikerült. Viszont az első szemeszter végén megtudtam, hogy apa leszek, így újra munkába kellett állnom. Három hónap keresés után egy Combo Trans nevezetű konténerszállító cégnél kaptam állást, viszont itt mindössze egy hónapig tartott a munkaviszonyom, hála a kifakadt vékonybelemnek, mely után fél évig voltam betegállományban. Gyógyulásom után hat hónappal újra sikerült állást találnom, ezúttal egy Ikum Food nevezetű élelmiszer nagyraktárban, ahonnan két hónap után szintén távozásra kényszerültem, mivel a cég tulajdonosa túlságosan sok pénzt ölt egy új energiaital márka létrehozásába, ami a kutyának sem kellett, ezáltal jelentős anyagi veszteségeket könyvelt el, így hát nem tudott tovább alkalmazni.
Irena figyelmesen végighallgatta a történetemet, és belekezdett volna a vállalat bemutatásába, mikor megjelent a jövendőbeli potenciális főnököm:
- Jó napot! Hegyesi Richárd. - mutatkozott be az átlagos termetű, szőke hajú szemüveges férfi magyarul, amin, őszintén szólva meg is lepődtem.
- Haris Dávid. - viszonoztam a bemutatkozást.
- A kibaszott büdös picsába! - ordította el magát a hadnagy, majd felrúgta székét és öklét teljes erejéből az iroda falába vágta.
