A hadnagy fel-alá járkált az irodájában. A szavak billogként égették be magukat az elméjébe. Hogy táncolnia kellett a zenére. Pff! A rohadék! Vajon kiről írhatta? Egyáltalán kiről írt még? Az összes áldozata szerepel benne? Vajon hányan voltak? Mindet megtaláltunk? Hány halottról vagy megkínzottról nem tudunk még? Rengeteg kérdés futott át az agyán. Csak egy módon kaphatok választ. gondolta.
A naplót természetesen elhozták a helyszínről, és berendelték másnapra szakértői vizsgálat alá. Andor Géza viszont nem tudott lenyugodni. A saját szemével kellett látnia, mit tartalmaz a füzet. Túlságosan sok energiája volt ebben az ügyben. Ennyi kijár nekem.
Így hát lement az egy emelettel lejjebb lévő bizonyítékraktárba, ahol a napló egy zacskóban elhelyezve feküdt az egyik polcon. Ahogy a közelébe ért, úgy érezte, mintha egy megmagyarázhatatlan sötét kisugárzás áradna a füzetből, amely egy olyan lény írásaival volt tele, amely negyvennégy embert kínzott meg és további hatvankét személy haláláért felelős. Látnom kell! Magához vette a bizonyítékot és felvitte az irodájába. Ott felhúzta gumikesztyűjét, az első oldalhoz lapozott és újra olvasta a magyarul írt, vérrel írt címet: A gyűlölet naplója. Vajon ez kinek a vére? Elég frissnek tűnik. Mindegy. Lássuk a medvét!
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.